Ma olyan szinten volt félérzésekből összetett a napom, hogy már azt sem tudom, sírjak-e vagy nevessek-e vagy boldog a nap vagy mégsem boldog a nap.

ELŐZMÉNYEK
A hétvége: Keszikém pénteken sulival Pestre jött kirándulni, és hát természetesen itt is maradt a hétvégére. Pénteken suli után izgalmak közepette elmentem érte a Mamutba. Aztán hazamentünk, lepakoltuk a cuccait nálunk meg megkajcsiztunk. Aztán estére összecsődítettem a bandát és elmentünk együtt egy közös kocsmározásra. 57ben indítottunk az osztállyal meg ott volt Merse és Szati is. Aztán átmentünk Helvéciába és biliárdoztunk is. Jó volt, bár utána nagyon megijedtem, mert rám lett bízva valaki, akit elhagytam. De végül minden okésan végződött.
Szombaton Aréna plázás körtúra volt, mert Keszi vásárolgatni szeretett volna. Hát vicces volt, de ugyebár eléggé nem szeretem a sok ember, meg a plázákat sem alapból. De hát minél többet Keszivel, annál jobb, akárhol is vagyunk. Viszont a Pimkyben két olyan szép ruhát néztem ki. Azt hiszem, muszáj megvegyem!!
Vasárnap pedig Ázsiába buszoztunk el, vicces volt. Hullafáradt lettem a hétvégén, de hát így kellett lennie.

Vacsoracsata: Elkezdtünk a csajokkal végre vacsoracsatázni.
1. este Rebi: Gulácsi Lajos est volt és nagyon jól éreztük magunkat. A menü furcsa neveken, de a kövi kajákat tartalmazta
Hagymás kukoricaleves
Tejszínes pulykamellragu rizzsel
Epres sajttorta
Nagyon finomak voltak a kaják. Sok bort ittam, jól éreztük magunkat. Sajnos csak 9est adtam a pontozásnál, mert még nem volt mihez viszonyítani. Ezért most kicsit gonosznak érzem magamat.

2. este Bella: Hedonisták éjszaJája volt a téma. A menü:
Cocktail Bellini
Cigisaláta
Aszaltszilvával töltött pulykamell svéd sajtgolyóval és krumplival
Nutellás habtorta
Melange
Finomat voltak nagyon, nagyon bekajáltunk. ÉN nem szeretem a kávét, de kifejezetten ízlett a Melange.

Ma hétfő van. Szörnyű volt a mai napom eleje, mert arra keltem fel, hogy valami idióta állat elütötte a cicámat, aki persze meg is halt. Szörnyen érzem magam azóta is. Nagyon hiányzik és sajnos már nem tudom megölelgetni, hogy tudja, hogy szeretem. Nagyon nagy önostorozásba kezdtem. Egész nap sírtam, ezért jó gányul néztem ma ki. Délután találkoztam Olivérrel, mert reméltem felvidít. Elmentünk városban 3 hangszerboltba kábelért. Aztán pedig fel Budán a hegyre bizniszelni. Megnéztük a Halászbástyát, sétáltunk. Jól éreztem magam nagyon. Szedett nekem rózsát, de beleállt a tenyerébe a tüskéje. Szegény, de nagyon örültem a virágnak. Aztán a szar nap végére, egészen felvidámosodtam, sikerült elterelnie a figyelmemet kicsit. A végén pedig megbeszéltük végre a dolgokat és végre minden szép és jó és kerek. (: <3

Hmmmmmmm. Hát őszintén régen írtam már és ezért kicsit most elszégyeltem magam, mivel az azótai történéseket nem mindig tudom visszaidézni. Inkább fókuszálok a lényeges közelmúltbeli eseményekre.
Elsősorban is a rózsaszín és habos-cukros tényre, ami egy világot tart egyszerre rettegésben és boldogságban: a szerelem.
Történetesen történt ezen a héten vasárnap, hogy belelendültem a pitesütésbe. Sütöttem anyunak anyáknapjára barackos-túrósat, meg egyet Olivérnek almásat, mert rávett. Úgy volt, hogy hétfő szép délutánján a Duna partjára tekerünk ki biciklivel, mert szerettem volna festeni. Az idő pedig csúnyán rászedett, mert olyan zuhé volt, hogy Anglia is megirigyelhette volna. Ezért sajnos nem mentünk el.

Ők nemsokára elköltöznek, ezért nagy cuccolásban vannak.Nem is tudott volna sokáig maradni, de ha már megsütöttem, gondoltam beviszem neki a sütit. Ráadásul látnom is kellett őt. (:
Gondoltuk sütizünk, dumcsizunk kicsit. Mielőtt elindultam összevesztem anyuval, mert mostanában mindenért engem tesz felelősnek és hibásnak. Szörnyen unom már, hogy kezdődik előlről az egész. De persze valószínűleg én élem a 3. tinédzserkoromat.. Nem számít. fontosabbat kell meséljek.
Központban álltam az esernyőm alatt, majd megláttam kedves Olivér mosolygós arcát. Odamentem, elkísértem őket a könyvtárig, majd ketten maradtunk. Nagyon ízlett neki az almáspitém, aminek szívből igazán örültem. Gyorsan meg is ette mindet. Dumcsiztunk, elvoltunk. Úgy megharapott, hogy van egy folt a karomon. Aztán lassan mondta, hogy indul. Felálltunk. Mivel a háborús események dúltak itthon, ezért semmi kedvem nem volt hazajönni. Megtudtam, hogy Gödre mennek kocsmázni a srácokkal. Az állomástól a 96-os jobban hazavisz, mint a 220-as, ezért úgy döntöttem elmegyek vele addig. Hazakísértem, összeszedte magát. Elmentünk az állomásra, na és innen kezdődik az izgalmak felfelé ívelésének folyamata. (:
Mindkettőnknek 54kor jött a járműve, nekem busz, neki vonat. A villamosmegállóban vártunk, pedig simán odamehettünk volna a többiekhez. De sebaj, nekem így azt hiszem, jobban bejött. szóval ott álltunk, néztünk egymásra, beszélgettünk, hülyültünk. Majdan, mikor eljött a búcsú perce, megölelt. Miközben szorított magához, én pedig őt magamhoz, elkezdtem dünnyögni, hogy "most vagy nagyon gyáva vagyok, vagy nagyon gyáva vagyok..". Erre ő persze rákérdezett, hogy miért is mondom ezt. Megígértem magamnak valamit, amit nem biztos, hogy meg merek tenni. Láttam rajta, hogy érti ő, miről van szó. A válasza az volt, hogy "igen, ezzel én is sokszor vagyok így.". Ránéztem szenvtelenül viccből, hogy "na és akkor mennyire vagy bevállalós?". Mire ő "ó, én az vagyok.". És azzal a lendülettel egyszerre indultunk meg egymás felé. És első csók, és nagyon jó volt. :$ Tisztára filmbe illő jelenet volt.
Azután pedig elköszöntünk és én erre, ő arra mentünk tovább. Átmentem a buszmegállóba és felszereltem a fülesemet. Akaratlanul utánanéztem és láttam, hogy meg a többiek felé, de visszafelé fordul és engem néz mosolyogva. Megörültem ennek és azóta folyamatosan jó kedvem van és mosolygok, mint egy tejbetök. Néhány ember már igen csak furcsán nézett rám a buszon miatta.

Ma csütörtök van, angolból érettségiztem. Örültem neki, hogy könnyűnek éreztem a tesztet, biztos jól fog sikerülni.
Várom a holnapot, mert az elmaradt Duna parti festős este eljön. Éjszaka, csillagos ég, pokróc, Duna part, sörike, festés, Olivér. Azt hiszem egy jóféle estének nézek elébe.. :D

Semmi eget verően fontos nem történt ma velem igazából.
Az iskolában megint csalódtam, természetesen. Gondoltam, ha már elmarad az utolsó 2 órám, elmegyek előbb, mivel amúgy is dolgom lett volna már. Akartam szólni a Dunkelnek, de behisztizett, felhívatta anyukámat, hogy szakszerű helyettesítés lesz blablabla.. Ezért bent kellett maradjak még a 6. órában is. Természetesen olyan feladatot kaptunk, amit itthon is meg tudtam volna csinálni. Nem hiszem el, hogy egyetlen egyszer akartam eljönni előbb, de persze azt nem lehet.. Ezen jól felhúztam magamat, tekintettel arra, hogy mostanában a Dunkel csak azért jön be, hogy minket csesztessen. Mindennel ellenkezünk, amit ő mond.. Legalábbis ő ezt állítja, de szerintünk meg éppen fordítva történnek a dolgok: akármit mondunk, neki soha semmi nem jó abból.
Végül is a 7. óra elmaradt, és mentünk a Bellával dolgozni a Millenárisra. Beugrottunk enni a Burger Kingbe, ahol Chili burgert ettem, ami meglepően finom volt és egyáltalán nem volt nagyon csípős. Kerestünk nyalókát a Matchban, beváltottam a nyertes Balatoncsoki papíromat. Végül megérkeztünk, átöltöztünk és elfoglaltuk a szépen megillető helyünket, ahol tavaly is álltunk.
Furcsák az emberek. Mosolyogva kérdezgettük őket, hogy adhatunk-e esetleg egy szórólapot, érdeklik-e őket az e-bookok. Voltak, akik nagyon kedvesen érdeklődéssel elolvasták a lapot. Voltak, akik még utána is kérdeztek. De akadtak olyanok is, akiken látszott, hogy csak így összegyűjtik innen is, onnan is a reklámokat. Voltak, akik mosolyogva megköszönték, de nem fogadták el, és persze olyanok is, akik úgy tettek, mintha meg sem hallottak volna..
Hát elment hamar ez a délután is. Holnap is megyünk suli után. Aztán szombaton is meg vasárnap.
Szombatot már alig várom, kiderítem a dolgokat azt hiszem!
 

Háááááááát ez a nap..
Kifejezetten semmi nem érdekelt ma, csak a felvételimre koncentráltam. Hallgattam a számot, néztem e szöveget. Nem izgultam. Aztán ahogy vége lett a sulinak, tudatosulni kezdett bennem, hogy pár óra választ csak el tőle. Kicsit kezdtem izgulni. Átmentem Malachoz, hogy a gitárját oda tudja adni, mert nekem kellett bevigyem zenesuliba. Aztán hazajöttem, énekeltem még, majdan rájöttem, hogy hát azért mégis csak ki kéne nézzek valahogyan főleg, hogy utána Olivér is ott lesz. Mégse nézhetek ki úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. :O Tehát hajat mostam, kivasaltam szépen, átöltöztem, miegyéb.
Elindultam a zenesuliba. Tökéletesen elkezdtem pánikolni az úton és elfogott az az izgalommal teli kíváncsiság érzése, amit néha érez az ember.
19-es épület, 4-es terem. Hát akkor hajrá. Elpróbáltuk még Malaccal egyszer majd úgy döntöttem nekiszaladok! Várni kellett kicsit kint, mert nem voltam egyedül. Ahogy ott vártunk hirtelen belépett az ajtón kedves Batman és Zele. Nagyon megörültem, hogy még ő is onnan kintről fog nekem szorítani.
Aztán bementem. A tanár, nevén nevezve Éliás Gyula nagyon kedves volt, barátságos, próbálta oldani beszélgetéssel a hangulatot, majd megkért, hogy akkor énekeljek. Elénekeltem a dalt, ami tetszett neki. Azt mondta, hogy énekeljek még valamit, mert szívesen hallgatna. Rögtönöztem egy kis This is the lifeot. Az is jó volt. Aztán jött a halálom, skálázás. Valahogy sosem ment az a feladat, hogy megadnak egy hangot és énekeljem vissza. Nem tudom miért, nem ment. Hát azt kell mondjam, hogy most se.:( Megkaptam tanácsnak, hogy többet gyakoroljak a zongora mellett skálázást, majd vége volt. Kijöttem és nagyon rosszul érintett, hogy így elrontottam az amúgy jól kezdődött felvételimet. De hát, ez van. Majd hív, hogy mi lesz, vagy mi nem lesz. Remélem azért, felvesz. Nagyon szeretném!
Olivér mesélte, hogy kintről hallgatott és énekelte magában a dalt, és nagyon szurkolt. És nagyon jó volt. Jól esett, hogy tetszett neki, meg az is, hogy Malac szerint is jó volt. Most már teljesen a tanár kezében vagyok, remélem lát bennem annyit, hogy érdemes legyen velem foglalkoznia.
Kiültünk Kisdeákra, mert a fiúk gitárórát tartottak. Aztán nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Én bukfenceztem, cigánykerekeztem, fetrengtem a fűben. Szerettem volna sörözni vagy kajálni, vagy valamit még csinálni, ugyanis az Olivér is mondta, hogy történések vannak, amik engem nagyon érdekeltek, de végül is hazamentünk. Mint utólag kiderült, jobb is. Elmesélte a egészet, amiért az egyik szemem sírt a másik nevetett. Jót is és rosszat is mondott, és ezért megosztottak lettek az érzéseim.

Holnap kezdődik a hétvégi munkamaraton a Millenárison. Könyvfesztivál lesz és ott fogunk Bellával idén is a Digitalbooksnak melózni. Tehát a hétvégém erre fog elmenni, de kapok érte pénzt, amiből tudok következő hétvégén bármit is csinálni.
 

Hangulatosan telt a mai napom is.
Szépen egészen kényelmesen felkeltem, és betekertem az iskolába. Hideg is volt, meg nem is. Bár azt még mindig nem értem, hogy ha hidegem van, akkor miért izzadok le az alatt a 15 perc alatt, amíg beérünk az iskolába?! :O Az élet rejtelmei..
Vettem egy fincsi tejcsokis Balatont és nyertem vele még egyet! HURRÁÁÁÁÁ! :D

Mivel holnap lesz a felvételi, ma egész nap próbáltam megtanulni a számnak a szövegét. Arra készülődtem, azzal aludtam el, azzal tekertem be a suliig, azt hallgattam szünetekben, azt énekeltem az órákon. De a közepe valahogy csak azért sem akart sikerülni. Ezért mérges vagyok. Mondjuk kifejezetten nem esett jól, hogy reggel kedves anyukám megkérdezte, hogy biztosan ezt akarod énekelni? Mert hallottalak ám és kiabálsz, nagyon szar..
Ez azért eléggé szíven ütött. :( DE pontosan ezért elénekeltem Gergőnek is, meg Malaccal is próbáltunk, és nekik tetszett. És ők, mint zenész emberek, talán jobban értenek a dologhoz. Remélem a tanárbácsinak is tetszeni fog, és majd úgy ítéli meg, hogy érdemes velem foglalkoznia. Kicsit bennem van az izgulás, és nagyon nem szeretném, ha emiatt elcsuklana vagy remegne a hangom. Próbálom magamba sugározni a pozitív energiákat és biztatni magamat, hogy veszteni valóm nincs, a maximumot kell kihozzam magamból, különben cseszhetem az egyik legnagyobb álmom az életben. Majd szurkoljatok nekem! (:

Ma tökre jó, hazarepültek Angliából unokatesóm meg az anyukája. Olyan aranyos a kislány, annyira boldog volt, mikor meglátta húgaimat, hogy egyből szaladtak fel az emeletre játszani. Régen nem láttam már őket, utoljára nyáron. Bár, nagyon sajnálom, hogy Encsi (nagyobbik unokahúgom) nem tudott jönni, mert már nem hiányozhat a sulijából. Igazán kár.. :( De június 30-án, mikor repülünk ki Angliába úgyis fogok találkozni vele, az meg már nincs is olyan nagyon messze. ^^
Kaptam tőlük ajándékba fülbevalókat, amit pont most akartam venni, mert rájöttem, hogy vagy nincsen egy se, vagy csak egy pár egyik tagja van meg belőlük. Most kaptam 4 párt, teljesen boldogságosság! :D Meg kaptam egy nagyon aranyos Minnie egeres kacskaringós szívószálat. Egyből nekiálltam kólát inni vele..(:



A mai nap tanulsága, hogy a kólás gumicukornak senki nem tud ellenállni!
 

Kedves Hétfő!
Őszintén szeretném megtudni, hogy miért vagy ilyen fárasztó? Felkelni lehetetlen, elkészülni lehetetlen rajtad. Ráadásul mindig olyan nehéz vagy. Most is érzem, ahogy nyomod lefelé a hátam, ahogy a nagy fenekeddel rám ültél. Hát szerinted jól van ez így?

Amúgy a reggelemet teljessé boldoggá tette ma is -,mint minden nap, mióta beállítottam az ébredős zenémnek- a 30Y fantasztikzseniális Felhő című igen kedves száma. Teljesen boldogan, mosollyal az arcomon szoktam lenyomni a telefont, mikor 6:00kor elkezdi mellettem énekeli, hogy:
"Hajadba szél akadt, fogd össze most már
Levél nem repül, hogyha rátapostál
Sarak vannak akkor is, ha eső volt tegnap,
Ha az egyik megfog a másik elhagy.."
Tökéletesen, bár kevésbé kipihenten ébredtem a tegnapi Vörösmarty téren Olivérrel eltöltött shoppintúra után. Aztán, ha már igazából úgyis mindegy hogy nézek ki, mert biciklivel megyek, visszakapcsoltam az ébresztőt és 6:30-ig aludtam tovább. Fürdés és újrasminkelés helyett alvás? Tökre megérte! :D
Kikecmeregtem valahogy az ágyból végre, el is készültem. Fogmosás, kajacsinálás meg azok a tipikus reggeli dolgok. Közben folyamatosan a tegnapi történések jártak a fejemben. Gyorsan le is csaptam anyukámra, aki szegény teljesen félálomban meghallgatta az összes sztorimat, majd felállt és nekiállt készülődni.
Viktor megígérte, hogy 30 és 45 között hív, mikor ide ért a biciklivel. Hát 51kor nekem kellett rácsörögjek, hogy mégis hol az anyámban van.. De pont akkor ért a kapu elé. Kisebb kerülővel egészen pontosan 24 perc alatt sikerült beérjünk a suliba, amit a hazafelé úton sikerült 15-re lecsökkenteni. Bár lehet, mert nem kerültünk egy hatalmasat.
Tanítás szerencsére nem volt, nem is lett volna rá lelki indíttatásom a mai napon. Iskolanap volt, amit kifejezetten utálok. 6. óta a WC-be várom meg a hazamenetelt. Most se csináltam túl sok mindent. Eltelt.
Azóta hazatekertem, ettem, babáztam és laptopoztam.

Naésmost! (:
Ma igazán megtaláltam önmagamat. Legalábbis biztosan nem hoztam senki életébe csalódást. Talán a reggeli nagy kanál nutella lehet az oka, de ezek nem megerősített tények. Tehát ismétlem talán, de nagyon talán lehet a nutella miatt pörögtem egész nap, mint egy cukorral működő hintaló.. Szeretek dalszövegeket felírkálni a táblára. Ma is megtörtént és aztán pedig fel alá pattogva énekeltem is. Nagyon szeretem.
Apropó, ha már éneklés, szerdán lesz a zeneiskolába a felvételi. A számot, amit elő fogok adni, ma sikerült is így két nappal előtte kiválasztanom, szóval ma is és holnap is és holnapután is gőzerővel próbálom tanulni Amy-Valerie számát. Ó, csak sikerüljön a felvételim!
Ma is alig vártam, hogy este legyen, mert az este az beszélgetős idő. Teljesen be vagyok zsongva, bár ha az előzményes sztorit ismernéd, biztosan értenéd, hogy tulajdonképpen jogos. De még mennyire! :D Egyenlőre legyen elég annyi, hogy coming soon..
"hellószia a nevem BATMAN!!"